Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY MEGDÖBBENTŐEN ŐSZINTE SZAKÉRTŐI RIPORT GYÁRTÁSI MÓDSZEREKRŐL, ELJÁRÁSOKRÓL ÉS A VÍZ ALATTI VALÓSÁGRÓL

 

Riport Roland Silwermann - al fordítás: Pécsy László

 

Mikor kerültél kapcsolatba a horgászattal?

 

A horgászat szeretete még gyerekkori gyökerekhez nyúlik vissza. Édesapámmal gyakran látogattunk ki a házunktól nem túl messze, mindösszesen 25 km - re található vadregényes kis tóra. Nem célirányosan kapitális pontyokra horgásztunk, de amikor nagyritkán a sok dévér keszeg és kisebb 1-2 kg-os ponty között beugrott egy igazi kapitális példány az mindig határtalan örömmel töltött el.

 

Mikor specializáltad magad célirányosan a nagy pontyok horgászatára?

 

Kb. 32 éve horgászom szelektáltan a kapitális méretű pontyokra.

 

Milyen eredményeid vannak e téren?

 

32 év alatt megközelítőleg 270 db 20 kg feletti pontyot sikerült kifognom 30 kg felettiből pedig ezidáig összesen 8 db-ot.

Szerinted létezik kimondottan nagy ponty horgászat?

Persze sokféle módon szelektálhatunk, csak mindig az a kérdés mit nyerünk azon amin elvesztünk és én nem szeretek semmiről lemondani.

 

Nem egészem értem?

 

Hát nézd, én folyamatosan nyomon kísérem a pontyhorgászatban a trendeket, Magyar körökben mostanság meg még inkább. Néha megmosolyogtató. Nem nevezném nevén azt a társulást, akit most példának hoznék fel, de az elvük, hogy egy alapos fejtágító agymosás (nevezzük előadásnak) után (ami mellesleg nem ingyenes) vegyél meg tőlük minimum 10 kg kőkeményre szárított bojlit legalább 25 mm de nem ritkán 30mm - es méretbe. Etess vele elő, legalább három napot olyan helyre ahol a madár se jár, az sem baj, ha a leglehetetlenebb tűnő helyről van szó és szinte biztos a siker. Ezek az úriemberek természetesen korrekt módon elmondják, hogy az ilyen túrákra legalább egy hétre kell menni és el kell fogadni, hogy általában csak néhány kapásunk lesz.

 

Mi ezzel a gond? Hiszen 20 kg feletti pontyokból nem lehet annyit fogni, mint mondjuk 5-10 kg-osakból?

 

Természetesen nem! Viszont én életembe nem horgásztam még 18 mm - esnél nagyobb bojlival, soha nem engedhettem meg magamnak, hogy 1-2-3 napnál többet töltsek el egyszerre egy vízterületen. Soha nem etetnék kő keményre kiszárított bojlival, mert az akármilyen anyagból is van még a szemes magvaknál is nehezebben emészthetők, de a legfontosabb hogy számomra nem szórakozás az, hogy 1 hetet üldögélek néhány kapásra várva akkor se, ha a csali méretéből és keménységéből adódóan valószínűleg 20 + os hal akad.

 

Sejtem mire, kikre gondolsz, de valljuk be őszintén az eredményeik csodásak nem?

 

Nem vitatom így is meg lehet fogni az öreg pontyokat, de olyan áron, hogy a kapásaink számát drasztikusan lecsökkentjük és ezáltal szerintem a horgászat élményét is. Amúgy ehhez a módszerhez egy grammot sem kell etetni, mert ennél a módszernél nem a természet törvényei, hanem kizárólag a matek működik. Egy fejjel a falnak homlok egyenes módszer.

 

Ezt megint nem értem?

 

Pedig borzasztó egyszerű te magad is kipróbálhatod ha van türelmed, meg egy hét szabadidőd.

Ezeken az előbb említett nagyponty horgászatokon általában legalább 2 fő gyakran 3 fő vesz részt, nem tudom szabályos e, de a közzétett felvételeken én úgy láttam fejenként 3 bottal. Ez sok esetben 9 bot 9 különböző helyet meghorgászva egy olyan méretű csalival, amit szinte csak 15 + os halak képesek felszívni. Ha te kimész egy hétre horgászni 9 bottal és mondjuk dupla 30 - as kő kemény bojli helyett felraksz egy szép nagy faragott burgonyát nagy valószínűséggel véletlenül is találkozik majd a csalid néhány 20 + os ponttyal.

 

Számolgassunk kicsit.

 

Gondolj bele logikusan. Egy átlag horgász kimegy egy tóra mondjuk 2 bottal, átlag 3 órát horgászik alkalmanként és hetente átlagosan háromszor. Ha átszámítjuk a tudatos nagy ponty horgászat időszükségletére mi jönne ki? Egy hét 168 óra. 168/3 az 56 tehát 56 horgászalkalom 2 bottal, de mivel a kollégák 9 bottal horgásznak hárman 9/2 = 4,5 tehát 4,5 szer több eséllyel mint aki két bottal horgászik vagyis 4,5*56 horgászalkalom = 252 horgászalkalom. Ha 252 ször kimegy valaki egy évben horgászni 3 órákat 2 bottal extrém nagy csalival amit kisebb hal esélytelen, hogy felvegyen szerinted nem fog belefutni pár darab nagytestű pontyba? Ennyire egyszerű. A módszert pedig egyre többen vallják és veszik a kőkemény bojlikat, így egyre többen futnak bele véletlenül egy-egy nagy testű pontyba

 

Te hogyan vagy képes hozni ezeket az eredményeket?

 

Az évek során rengeteg módszert rengeteg etetési taktikát kipróbáltam. Volt, ami nagyon működött és volt, ami kevésbé. Néhány év kísérletezgetésének eredményeképpen én egy technika mellett tettem le a voksot. Működik ez verseny körülmények között is és hobbi pecán egyaránt. A módszer lényege, hogy a halak úgynevezett „táplálék irigységét” használjuk fel ellenük. Ha ezt a módszert használjuk észrevehető, hogy szinte mindig ugyan az a forgató könyv zajlik le a vízparton és csodálatos eredményeket hoz.

 

Félve kérdezem meg elárulnád ezt a technikát?

 

Természetesen semmi titok nincsen benne. Olyan egyszerű, hogy legtöbben nem is gondolnának rá. Nem csak halak esetében működik egyébként. Az élővilág bármely területéről legyen szó, mindenütt ugyanez zajlik le. Ahhoz, hogy a módszert tényleg megértsük és legyen elképzelés arról, mi zajlik le a víz alatt a módszer részletes ismertetése előtt egy állatkísérletet mesélek el.

Én baromfiudvarban teszteltem önök is kipróbálhatják otthon. Fog működni kutyák macskák bármilyen faj esetében. A lényeg 2 eltérő minőségű és mennyiségű etetőanyag. Ebben az esetben én száraz kukoricát választottam ez képviselte a gyengébb minőséget, míg a csontkukac a sokkal tápanyag dúsabb magasabb minőséget egészen kis mennyiségben.

Egy kilógramm kukoricához kevertem hozzá mindösszesen fél deciliter csontkukacot. A hatás szinte ijesztő volt. A baromfik a nagy mennyiségnek köszönhetően a kukoricát gyorsan észrevették és ráálltak majd békésen nagyon visszafogottan szemezgettek. A pokol akkor kezdődött, amikor az első baromfi felfedezte a csontkukac jelenlétét. Ekkor szinte egymást „marták” a csontkukacért és ameddig volt csontkukac a területen egyetlen egy kukoricaszem se fogyott a csontit viszont szinte egymás csőréből tépkedték ki.

De az igazi érdekesség most következik.

Ugyanezt a kísérletet megcsináltam csontkukac és földigiliszta kombinációval, ahol a földigiliszta képviselte a magasabb minőséget ebből csak kb 10-15 szálat helyeztem el csontkukacból pedig közel egy litert.

Az eredmény az lett, hogy ezúttal a földigilisztáért ment a harc, amíg az tartott a csontkukac gyakorlatilag érintetlen maradt.

Mi a tanulság? Még a leg egyszerűbb élőlények is képesek azonnal felismerni a számukra kedvezőbb táplálékot és meggyőződésem, hogy a mennyiségi viszonyokat is. Ezt onnét feltételezem, hogy amikor kizárólag nagyobb mennyiségű csontit szórtam szét a baromfik láthatóan előszeretettel, de nyugodtan békésen szemezgettek belőle.

 

Akkor hogyan fordíthatjuk le mindezt a horgászat nyelvére?

 

A gyengébb minőséget képviselő etetőanyag nálam általában frissen főzött kukorica. Ebből halsűrűség függvényében néhány kilót szoktam szétteríteni. Majd erre a kukorica lapra szórok, ne nevessenek ki, 20-25 darab bojlit amely a kevesebb magasabb minőségű csalit képviseli.

Itt alapvetően fontos megjegyezni, hogy a módszer kizárólag valóban magas minőségű bojlival fog csak működni, hiszen a  valódi csalinak sokkal magasabb tápértékkel bíró, a halak számára gazdaságosabban megszerezhető tápláléknak kell lennie.

 

Mi fog történni etetés után?

 

Jellemzően először az apró halak jelennek meg. Én eleve nem szoktam nagy csalikkal és horgokkal horgászni, így gyakran fogok ezekből is jó párat. Fontos, hogy ne ijedjünk meg attól a teóriától, hogy a nagyhal ott ólálkodik az etetés szélén és innentől kezdve ő már messzire elkerüli a területet. Minden kifogott kisebb példány után 5-10 szem bojlival etessünk tovább. Meg fogják látni, hogy az erősebb testesebb egyedek valósággal elverik a bojliktól az apróbb jellemzően gyengébb egyedeket. Az eredmény az, hogy az hogy fokozatosan nőni fog az etetésen tartózkodó halak átlag súlya és ezzel párhuzamosan a kifogott halak egyedsúlya is.

Néhány napon belül ezzel a módszerrel el lehet jutni akár a 20 + os példányokig is, úgy hogy nem ültünk napokig egy-egy halra, hanem egy jót szórakoztunk vegyes méreteket fogtunk, ugyan de a kitűzött célok is megvalósultak.

 

Meggyőződésem, hogy ez a technika a jelen és a jövő útja. Miért?

Angliában, de Magyarországon is, ahogy leterjedt a fogd meg és engedd vissza elv egyre kisebb esélyekkel lehet nagy csalikkal eredményeket elérni. Gondoljunk csak bele biztos sokan horgásztak már intenzíven telepített magán tavakon és tartottak a kezükben olyan pontyot, aminek rossz volt ránézni a szájára. Ezeknek a sokszor megfogott halaknak bizonyíthatóan megváltozik a táplálék felvételi mechanizmusuk, ami abban realizálódik, hogy érthető módon egyre kisebb méretű csalikat lesznek képesek csak felszedni. Ehhez horgászoknak nekünk igazodnunk kell. Tehát könnyű belátni, hogy a csali mérettel történő szelektálásnak a halainkra helyezkedő egyre nagyobb nyomás végett egyre kisebb létjogosultsága lesz. Természetesen még vannak kivételek, mint például a csodálatos szépségű Balaton, de a horgász turizmus ottani fellendülésével ez a jelenség ott is elkerülhetetlen lesz.

Bevallom őszintén kicsit felnyitogattad a szemem és felkeltetted a kíváncsiságom, de mégis honnan tudom, hogy a te vagy akár más cégek bojliai magasabb minőségi síkot képeznek és működni fog vele a módszer?

Fogós kérdés. Most azt gondolja a kedves olvasó, hogy ez lesz itt a reklám helye. Sajnos most csalódást kell okozzak. Először is szerintem túl sokan vannak már, akik a horgászokból akarnak megélni. Rengeteg gyártó forgalmazó cég. Először is leszögezném, hogy szerintem a horgászat nem egy szakma én még olyan vállalkozási tevékenységet, hogy főállású horgász nem láttam. A teor számok között se jegyeznek ilyet. Nekem van becsületes kitanult szakmám. Vegyész mérnökként dolgozom a választott szakmámban, mely biztos megélhetést nyújt. Valóban kérésre gyártok bojlkat is, de nem ebből próbálok meggazdagodni. Ha egy évben csak egy horgásznak gyártanék néhány kilót és ő elégedett lesz az számomra már abszolút szakmai siker és öröm. Biztos önök számára is ismerős az az érzés, amikor mondjuk van egy vendéghorgászuk és nagyobb öröm vele halat fogatni mint ha saját maguk fogták volna. A fenti kérdésre annyit mondhatok, hogy a termékek árából azért lehet következtetni a minőségre. Nem állítom, hogy az ismertetett módszer csak az én bojliaimmal művelhető, de azt ígérem, hogy az esetek nagyon magas százalékában én bojliaimmal biztosan fog működni.

 

Mitől annyira fogósak a bojliaid?

 

Nézd. Az, hogy konzultáljunk egy halgazdálkodási szakemberrel (ahogy azt gondolom minden magára valamit adó gyártó megtesz), és az ő tanácsai alapján összeállítsunk egy a halak számára optimális takarmányt, (bojli) arra bárki képes, túl sok időt sem vesz igénybe. Az, hogy ehhez "hozzágyúrjuk" azt a több évtizedes horgászrutint és tapasztalatot, ami szintén elengedhetetlen, arra már kevesebben vagyunk képesek. Most gondolják meg, hogy kiben vagy melyik cégben bíznak, vagyis mely gyártók maradtak fenn a rostán? Ha megvan, akkor jön még egy nagyon fontos szűrő. A tartósítás kérdése. Vegyészmérnöki diploma nélkül is könnyedén mindenki számára elképzelhető, hogy a boltok polcain roskadozó félkeményen lezacskózott bojlikba mennyi kémiai, vegyi tartósítószer van. Állítom, az ilyen termékek egy valóságos vegyi támadással felér a természet ellen. Legyen akár milyen értékes a bel tartalom a vegyi tartósítási eljárásokkal az egészet megölik. Hát nem csoda, hogy jönnek a visszajelzések, kilónként 5000-6000 ft os bojlikkal horgásztam a módszereddel mégis a kukoricát jobban ette a hal mint a bojlit.

 

Vegyészként találtál valamilyen jobb megoldást a tartósításra?

 

Megoldás van, de sajnos csodák nincsenek.

Bojlit tartósítani a következőképpen lehet:

1. a már előbb említett vegyi út de ennek az eredményét szerintem már mindenki megtapasztalta,

2.  csont keményre történő szárítás de tapasztalatom szerint a bojli ezzel is sokat veszít a fogósságából. A ponty azt az állagot szereti amikor a bojli két újjal könnyen szétmorzsolható állagú. Miért? Egyszerűen számára így gazdaságosabb a táplálék felvétel, hiszen a garattal az ilyen állagot kisebb energia leadás mellett tudja feldolgozni. És azt pedig tudjuk, hogy a természetben minden élőlény arra törekszik, hogy a lehető legkisebb energia vesztés mellett a lehető legtöbb energiát szerezze meg, vagyis gazdaságos legyen a táplálék felvétel. A kőkemény bojlikkal tehát a nehéz emészthetőségen túlmenően az a gond.

 

Nagyon fogynak a lehetőségeink nem?

 

3. Sajnos igen. Van még út például a fagyasztás. Ezzel viszont az a gond, hogy fagyasztás során átalakul a bojli szerkezete megváltozik számos olyan tulajdonsága, ami a horgászat szempontjából fontos, ide sorolandó például a vízoldékonyság stb.... De ami még ennél is fontosabb, hogy vannak olyan az eredményesség szempontjából létfontosságú összetevők, amelyek fagyasztás során elvesznek.

 

Akkor te hogyan oldod meg ezt s kérdést?

 

Hidd el rengeteget kísérleteztem és teszteltem. És modern módszerek ide vagy oda a megoldás mégis a rég múlt idők emlékeiből merítve kerekedett ki.

A tökéletes megoldást a felületi sózás hozta meg. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a bojli anyagába jelenik meg aránytalanul sok só. Az eljárás alatt kizárólag a sóban történő tárolást értem.

Fontos, hogy nem mindegy magának a sózásnak a technológiája. Nem bonyolult, de néhány dologra oda kell figyelni.

 

A technológiát később ismertetem részletesen.

 

A sóban tárolt bojlik megőrzik tökéletes szétnyomásra morzsalékossá alakuló állagukat, nem veszítenek tápanyag értékükből és van még egy óriási előnyük. Vízbe érkezést követően a só szemcsék, leolvadnak a külső rétegről megváltoztatva ezzel a környező víz ph értékét. Ez azért jó, mert minden a pontyok számára értékes tápanyag körül a víz ph értéke megváltozik. (kagylók szúnyoglárva stb.) Tehát a bojli körül leolvadó só valósággal utat mutat a pontyoknak.

 

Horgászként a csalid hatékonyságáról már én is meggyőződhettem ennek ellenére megdöbbentő, hogy még nálunk is csak kevés kereskedőnél lehet találkozni vele Közép Kelet Európában pedig teljesen ismeretlen. Mi az oka?

 

Nagyon egyszerű. Minőséget nem tudom előállítani fillérekből. Ha csak egy pár fontos alkotóelemet sorolok, mint például a marha májpor, előemésztett hallisztek, szúnyoglárva és kagyló kivonatok csontkukac liszt és még sok más… Ha csak a felsoroltak árának utána néznek lesokkoló.  Nyilván mindenki keresni akar rajta valamennyit, de ha nem engedünk a minőségből márpedig nem, akkor sajnos nagyon keveset tud. Egyszerűbben ez nem az a termék, amin a kereskedő magas árrést tudna hagyni, mert akkor már eladhatatlanul drága lenne. Ebből adódóan nem is tarják szívesen. Közép és kelet európai piacokra gyakorlatilag lehetetlen volt bevezetni mivel a tervezett kiskereskedői ár elérte volna a (forintra átszámolva kb.) 8000 FT-os árszintet.

 

Akkor hogyan juthatnak hozzá azok a horgászok, akik ennek ellenére szeretnék kipróbálni?

 

Azért nálunk néhány helyen kapható. Ezen kívül egy zárt körben előszeretettel használják és közvetlenül tőlem folyamatosan után rendelik. A kör lassan, de biztosan bővül. Ennek ellenére természetesen szívesen venném viszonteladó partnerek jelentkezését, de a fenti üzleti érdekekből adódó akadályokat bevallom, nehezen tudjuk leküzdeni. A minőség terén pedig nincsen kompromisszum, mert akkor én is bealhatnék a tucat termékek képviselőinek hosszú sorába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

KD-5000

2018.10.26

 

Képgaléria

Emlékezetes Fogások

Dátum: 2018.09.18
Fénykép: 0
Mappák: 0
 
 

 



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 3024
30 nap: 426
24 óra: 18